• Időpontja: 2016.04.17
• Táv: 21,097 km.
• Terep: Aszfalt
• Hőmérséklet: induláskor 13 fok, később egyre melegebb idő, erős szél

Tavaly nagyon jó volt ez a verseny, mind rendezésben, mind útvonalban és látnivalókban, ezért idén is beneveztem a vivicittára. Bár így utólag elég nagy bátorság kellett hozzá, hogy a maraton után egy héttel ismét egy nagyobb távot teljesítsek, de nem bántam meg egyáltalán. Teljesen nem tudtam még kipihenni a maratont, de az nagyban motivált, hogy ott lesz egy csomó Érdi futótársam, illetve hogy ismét egy egyéni rekordot akartam megdönteni. A felkészültségem abszolút megvolt hozzá, de azért fáradt voltam, gondoltam lesz ami lesz.... Itt nem készült kép az összekészített csomagomról, egyszerűen csak bedobáltam mindent a táskámba, amit jónak láttam. Az már előre eltervezett volt, hogy rövidnadrágban és a maratonon vett adidas pólóban fogok futni, hiszen tavaly is egy kicsit túlöltöztem.

Negyed kilencre meg volt beszélve az Érdi futókkal egy közös találka, ezért időben el akartam indulni, nehogy elkéssek. Reggel 6:30-kor kelés, gyors összepakolás és be az autóval egészen a déli pályaudvarig. Általában a budapesti versenyeken itt teszem le a kocsit és innét megyek tovább a város többi részébe, hiszen időben nem sokkal több és a parkolással nem kell vacakolni. Háromnegyed nyolc körül ki is értem a Margitszigetre, ahol a legelső teendőm az átöltözés volt. Útban a férfi öltöző felé találkoztam az egyik új érdi futóval, Józsival. Sok sikert kívántunk egymásnak, majd indulás tovább. Átöltöztem, magamra akasztottam az összes kütyümet, krémeztem a kellő helyeken, majd indulás leadni a csomagomat. Ami nagyon fontos még minden verseny előtt, az a toalett meglátogatása, hiszen 21 kilométeren keresztül az ember nem akarja cipelni magával, amit nem muszáj :) Kinéztem magamnak a legmegfelelőbbet, ekkor hirtelen rám köszönt valaki: éppen ott álltak az érdiek, név szerint: Orsi, Nóra, Heni, Tamás, Rómeó. Elintéztem, amit el kellett, majd mentem velük bemelegíteni. Az Én rajtszámom szerint a hármas rajtzónából kellett indulnom. Megpróbáltunk bejutni a kettesbe, de nem sikerült, mert szigorúan nézték, hogy ki hova áll be. Közben Henit és Nórit elvesztettük, mert el kellett még intézniük valamit. Négyen beálltunk a hármas zónába és vártuk a rajtot:

A verseny:

Nem titkolt vágyam az eddigi PB-m megdöntése, azaz 1 óra 45 perces félmaratont futni. Tudtam hogy ehhez 5 perces kilométereket kell nyomnom, ezért elég neccesnek tűnt. A rajt után otthagytam a többieket, mert mennem kellett :) Mindig csak az éppen aktuális kilométeremmel foglalkoztam, nem néztem előre. Ha az egyiknél túlcsúsztam az öt percen, akkor a következőt meg kellett nyomnom. Valahol a 4-5. kilométernél egyszer csak ott termett Heni, akivel megbeszéltük, hogy együtt futunk. Ez ment a 11. kilométerig, de ott otthagytam, mert önző módon csak magamat néztem és az elérni kívánt időt. Az alagúton való átfutás megint nagyon tetszett, főleg a sikongatások és kiabálások visszhangja. Ez után jött a budai rakpart, ami elég unalmas volt, bár itt volt egy kis szurkolótáborunk - Györgyi és Karcsi személyében, akiket sikeresen csak utólag vettem észre. A Rákóczi-hídnál volt a fordító, innét mentünk vissza a Szabadság-hídig. Itt már sikerült összepacsiznom Györgyivel és Karcsival. Az idővel jól álltam, egyedül a frissítőpontoknál vesztettem kb. 20-20 másodpercet. Azonban ezeknél muszáj volt megállnom, nem akartam félrenyelni. Mindig ittam egy pohár iso italt, ettem rá banánt, majd a végén ezeket leöblítettem vízzel. Így mentem tovább. Az utolsó frissítőállomásnál adtak magnéziumot, amiből szintén benyomtam egy pohárral. Ez nagyon jó ötlet a szervezők részéről, hiszen így elkerülhető a görcsölés.

Két olyat láttam a versenyen, amit korábban még soha: az egyik, hogy egy pap állt a járdán és vele lehetett pacsizni a futóknak, valamint láttam egy srácot, aki futás közben ugrókötelezett.

Az utolsó két kilométert meg kellett nyomnom, mert különben nem lett volna meg a tervezett idő. Az eddigi 5 perces átlagot le kellett vinnem 4:30-ra, ami igen nagy erőfeszítésembe került. Itt szinte már nem láttam semmit, csak az idő számított. Erőmön felül nyomtam, de a végén meglett az eredménye: az időm 1:45:44 lett, ami két perccel jobb idő lett, mint az őszi siófoki félmaratoni 1:47. A 4980 félmaratonon indulóból az 1174-dik lettem, ami nem kis teljesítmény szerintem. Utánam Tamás és Heni futottak be, mindketten egyéni rekordot futottak.

Mindent összevetve ismét egy jól szervezett versenyen vagyok túl, hatalmas élménnyel. A végén készítettünk egy pár képet: