Időpontja: 2018.05.12-13
Táv: 221 Km, Iminek 150 km, Nekem 82 km.
Terep: Aszfalt
Hőmérséklet: induláskor 15, napközben kb. 28 fok (50-nek éreztem), éjszaka ismét 15 fok.

Megcsináltuk!

Juhász Imivel kétfős csapatban 25 óra 08 perc alatt körbefutottuk a Balatont. Óriási élmény volt lefutni, óriási megtiszteltetés volt, hogy engem kért fel, egyből igent mondtam neki. Nem akarom leírni az egész verseny alatt szerzett élményeket, inkább csak gondolatokat osztanék meg.

A legfőbb gondolatok a 2018-as Ultrabalaton versenyről:

- amikor egy fél kilométer futás után veszed észre, hogy nincs rajtad rajtszám, ami miatt akár ki is zárhatják a csapatot a versenyből és a társaid hozzák utánad kocsival és adják ki az ablakon.

- amikor egy közel 10 kilométeres szakasz lefutása után a váltópontnál fut oda a feleséged, hogy az Imi (váltótársam) nincs sehol és menned kell tovább (na ez valami egészen fura érzés)

- amikor földöntúli boldogságot tud okozni egy kicsiny faluban, hogy mindenhol kék nyomós kutak vannak, amiből isteni hideg és friss víz folyik

- amikor a futás során az út mellett legelésző lovak vannak, amiket lehet hogy egyébként ha kocsival mennél arra, nem is látnál

- amikor egy frissítőpontnál rájössz, hogy ha a sapkád alá beteszel két jégkockát, akkor van esélyed, hogy túléld az ötven fokot.

- amikor egy belátható öt kilométeres egyenes szakasz vár rád, ahol nulla árnyék van és a nap csak süt, akkor elgondolkodol azon, hogy mi a francért csinálod mindezt.

- amikor a melletted harminccal elhúzó bringások annyit sem tudnak tenni, hogy megnyomják a csengőt, na akkor tudnád őket felborítani.

- amikor az agyad már sistereg a forróságtól és kiabálsz a napnak, hogy takarodj már el a p*csába, de ő persze csak süt ezerrel.

- amikor egy 11 km-es árnyék nélküli futás után (legalább 35 fokban) a lelkes kisérőid mutatnak egy forrást, ahol friss és nagyon hideg víz folyik, te pedig nemcsak a lábad lógatod bele, hanem bele is ülsz, na az valami fenséges.

- amikor egy maraton lefutása után még mindig van harminc km futás, de te kapsz egy enyhe napszúrást és nem tudod hogy most hogyan tovább. Csak ülsz a fűben és férfi létedre sírsz, és azon gondolkodol, hogy most fel kéne adni, de nem lehet, mert akkor milyen következményekkel jár a feladás (cserben hagyod a váltótársadat, a segítőidet, feleslegessé teszed az eddigi szenvedéseket)

- amikor elhessegeted a feladás gondolatát és megrázod magad és talpra állsz és újra erős és legyőzhetetlen vagy. Ekkor kezded megérteni, hogy ez az a tulajdonság, ami nélkülözhetetlen egy maraton lefutásakor, vagy továbbmegyek, egy ultrafutás során.

- amikor hátrahagyod a mélypontot és újra elkezdesz futni és nemhogy tudsz futni, de szárnyalsz és ismét élvezed és lement a nap és érzed a hűvösebb szellőket és ismét imádod az egészet és eszedbe jut, hogy miért kezdted el csinálni: mert élvezed minden pillanatát.

- amikor futsz éjszaka két város között és koromsötét van és lekapcsolod a fejlámpát, mert gyönyörő csillagos az ég.

- amikor rájössz, hogy a frissítőpontoknál nincs jobb, mint az isoitalba belefacsart citromlé.

- amikor futás közben a melletted futó szinte meghajol előtted, mert a rajtszámodból látja, hogy ketten futjátok körbe a Balatont.

- amikor az egyik frissítőpontnál egy fiatal pár úgy néz rád, mint egy ufóra, mert ők is tudják, hogy ketten futjuk körbe a nagy tavat.

- amikor Andi a feleséged etet ha megéheztél, itat ha megszomjaztál, masszíroz ha fáj a lábad mindenhol, betakar ha fázol a fáradtságtól és a kimerültségtől és többször elmondja, hogy büszke rád és nem tudja hogy ezt hogyan tudom végigcsinálni, akkor tudod, hogy Te vagy a legszerencsésebb fickó az egész világon.

- amikor megismerkedsz egy sráccal, aki tök önzetlen és segítőkész és furikáz minket futókat a Balaton körül és nincs egy rossz szava se, csak önti beléd az energiát, ha kell odaáll a fáradt futó mellé és lefut vele egy szakaszt az éjszaka közepén, na ez a srác a Laci.

- amikor a feleségedet megkéred, hogy hozzon egy kávét az éjszaka közepén és miután kiderül, hogy egy futónak lesz a kávé, a tulaj csávó nemhogy nem fizetteti ki a kávét, hanem még a csészét sem kell visszavinni. Ezúton is köszönöm neki.

- amikor az éjszaka közepén eszed a forró levest valahol a déli parton és megkéred Andit és Lacit, hogy hozzanak neked sót, és kiderül hogy az orrod előtt van, csak a kimerültségtől már azt sem látod.

- amikor a kocsiból kiszállsz éjszaka és elkezdesz reszketni és vacogni, miközben nincs is hideg.

- amikor mindent ezerszer sósabban eszel, mint szoktál, mert kívánja a szervezeted.

- amikor ismét sírsz, de most futás közben és most az örömtől, amit ez az egész tud okozni és adni.

- amikor két éjszakai szakasz után végre eljön a váltás ideje, de a társaid nincsenek sehol. Te csak kiabász bele az éjszakába, keresed a szemeddel a kocsit és rájössz, hogy menni kell tovább, de csinálod, mert csinálnod kell.

- amikor kiszállnál a kocsiból, hogy felkészülj egy következő etapra, de a lábad nem mozdul és fáj mindened, fáj a kocsiból kiszállás is.

- amikor elindulsz a következő szakaszon és hétszáz méter kell ahhoz, hogy egyáltalán futásnak lehessen nevezni azt a mozdulatsort, amit éppen csinálsz.

- amikor már 25 órája ébren vagy, kb. hetven km van a lábadban és elfutsz egy szórakozóhely mellett, ahol a bebaszott fiatalok lézengenek és kiabálnak - elég furi érzés.

- amikor az utolsó két szakaszt a váltótársaddal futod le és közben megbeszélitek az elmúlt 25 órát és büszke vagy rá, hogy ő 150 km-t futott.

- amikor végre beérsz a célba és a szpíker szól az előtted lévőknek, hogy engedjék előre a páros futót, mert ők ketten teljesítették mindezt, hősnek érzed magad.

- amikor tudatosodik benned, hogy ketten körbefutottátok Magyarország legnagyobb tavát és igazából gőzöd sincs, hogy ez mégis hogyan lehetséges.

- amikor a végén a polár futóórámon megnéztem az adatokat, akkor láttam, hogy szombaton 930%-ot, vasárnap 279%-ot teljesítettem az aznapi mozgásmennyiségemből, valamint a 25 óra alatt léptem 82.016-ot és elégettem 12.560 kalóriát.

- mert puhából van elég!